Néhány kép ismét:

autóban budítós

masnis

Hupléban vigyorgós

menő

csibefotelben (tavaly nyáron)

labdás - a Csalogányban kitettek egy ilyen labdás sátor témát :) a folyosóra

úszógumiban (tavaly)

kapucnis

két copf

párnán heverős

Szombaton reggel Csibét és Sárát elvittem a Vörösvári útra. Csibe épp thai masszázst tanul, ez a délelőtt és kora délután is ennek jegyében zajlott, én meg otthon szétvertem a nappalit és megcsináltam ezt-azt. A lányok három körül végeztek, elmentem értük a Mekibe (ahol betoltam egy MBH szenyát, hát, nem estem tőle hasra). Innen Zugló felé vettük az utunkat, F-ékhez mentünk vendégségbe. F kisfiának, Jancsinak egészen hasonló fejlesztő-arzenálja van, mint Sárának - házilag gyártott csillogó, zörgő táblák, hengerek. Sárát betettük Jancsi erősen túldimenzionált játékhídja alá, ahol remekül érezte magát a körülötte csüngő tárgyak között, mi meg piknik jelleggel körbeültük a játszószőnyeget és sütit faltunk :) és az ilyenkor szokásos kórházi (rém)történeteinkkel szórakoztattuk egymást :-S

Vasárnap Győrbe mentünk Dávid első szülinapját megünnepelni, ahol a szokásos dínom-dánom mellett múlattuk az időt, szám szerint tizenhatan. Nem is lett volna semmi hiba, ha az előző napi porolással előjött allergiám ki nem tol velem; egész napos orrfújás, tüsszögés, egy élmény volt. Ez utóbbi miatt a hétfői úszást is lemondtam, nem tudtam volna Sárával fél órát úszkálni :(

lányka torta minta

fiú minta

Simon edition :)

Hunor tortája; az előke hűtőmágnes ;)

Csibe: Már régóta tervezzük, hogy pelenkatortákat fogunk készíteni.

Csak a környezetünkben, nem postázva. Én fogom árusítani itthon- a postázása macerás és drága.

Nagy odaadással és lelkesedéssel állunk a dologhoz. Végre letisztult a kép és elkészültek a mintapéldányok. Persze voltak 2-3 emeletes csodák is, de úgy döntöttünk, hogy első körben egyemeletes könnyen szállítható darabokkal kezdünk, aztán majd meglátjuk, hogy mekkora igény lesz rá. Végzettségemtől nem áll távol a „hadjárat” megszervezése, nagy örömmel vetettem bele magam. Már kész a plakát, készül a weboldal, most épp az internetes reklámozás formáit keresem.

Arra gondoltunk, hogy a gyed lejártával ebből próbáljuk finanszírozni Sára tornáit.

Próba, szerencse!

Ez még kedden történt. Csibe Sárával jött hazafelé a Csalogányból. Velük szemben jött egy láthatólag bolond nő, aki magában beszélt. Aztán mikor már közel ért hozzájuk, ujjával rájuk mutat és azt mondja "Halott a csecsemő!"

Közben épp telefonon beszéltünk, én is hallottam élő adásban. Brrrr...

Sára sajnos még mindig beteg, Csibe most hívott, hogy elviszi a háziorvoshoz. Éjjel megint 38,6C volt a láza, többször is fent volt, a fél éjszakát mellettem töltötte, de a kiságyában sem aludt utána jobban.

Tegnap reggel Csibe megmérte Sára lázát, mert melegnek érezte. Volt is, de Sára jókedvű volt, bár egész nap nagyon keveset evett, délután és este szinte semmit. Este hétkor letettük aludni, de hiába vettem fel nyolc után kicsivel, annyira nyűgöske volt, hogy még egy órára összebújtunk bundítani. Persze, éjfélkor nem akart elaludni, -séta fel-alá a lakásban- azért csak sikerült letenni. Hajnalban, negyed öt körül felébredt sírva, adtam neki inni, attól meg köhögős, büfis sírás jött rá. Megmértem a lázát: 38,1. Remek. Átvittem hozzánk, ott nagy nehezen elaludt úgy, hogy körbebástyáztuk takaróval és fogtam a pici kezét :) Aludt 5:50-ig (akkor csörög az órám) felébredt nyűgösen, de sikerült visszaaltatni, és 6:20-kor még aludtak, amikor elindultam. A mai Csalogány ovi mindenesetre sztornó...

update: délután voltunk Sz. drnál az ortopédián, kaptunk új sínt Sára lábacskáira. A pici lányka végig nyűgös volt; ezért otthon letettük aludni - egy perc múlva bundított. Amint felkelt, lázat mértünk. Csibe mondta is, hogy 38,5-nél kap lázcsillapítót. Mennyi lett?!? hát 38,4...

Próbáltam enni adni neki, gyümölcssalátát, olyan jóízűen ette, hogy érezni lehetett a falatok leérkezését a pocijába - aztán pár kanál után köhögés, sírás, kaja vége. Eh...

Sára-napon apával

kócos

bundítós

hajcsatos

indulásra készen

ügyeskedés a hintában

Ma reggel ismét Bicske felé vettük az irányt, de előtte még felvettünk két utast is: Jancsit és anyukáját F-t; őket is elvittük Panni nénihez. Jó korán sikerült odaérnünk, még az előttünk lévő család is kint várakozott a kb. 5nm-es külső helyiségben. Míg vártunk, F. meséket olvasott Jancsinak, mi pedig Sárát adtuk-vettük egymás között Csibével.

Miután bejutottunk, a szokásos menetrend szerint átbeszéltük Panni nénivel Sára fejlesztését-fejlődését, és kialakult az új gyakorlatsor, mely nem sokban különbözik az előzőtől. Ismét megtörtént a NES vizsgálat is; az eredmények több helyen is javulást mutattak. Ehhez is megkaptuk az új listát, ami szerint a cseppeket adagolni kell Sárának.

Ami érdekes, hogy Sára látásával valami történik: egyrészt megszűnt az a borzasztó "tekintetúszás", ami a nem látókra annyira jellemző; másrészt észrevehető, még ha pillanatokra is, a fókuszálás, a tekintet megakadása. Ez mind biztató, de hosszú még az út...

Miután végeztünk, elmentünk a helyi törzshelyünkre, a "Homály" nevezetű vendéglátóipari egységbe :), ahol ittunk egy cappuccinot, Sára pedig evett pár falat hamit. F. hívott, hogy végeztek, így visszamentünk értük Panni nénihez. Egy óra körül értünk haza - azóta pedig rohanok, hogy be tudjam hozni a délelőttöt... :)

Csibe mozijegy-beszerző akciója sikerrel járt, eljutottunk az Avatarra, ma délután. Volt minden, "ájmaksz", meg "háromdé", meg három órás film. Látványban valóban verhetetlen a produkció, a történet pedig olyan jó közepes. Viszont ezt TV nem lehet megnézni, ahogy 12 éve a Titanic is kiborító volt TV-n; ezeknek a filmeknek a moziban a helye :)

...persze, hogy megint csúszok a bloggal :(

Ami történt: a múlt hétvégén, szombaton Szécsényben voltunk Éviéknél, megnéztük az új kecót (ami igen pazar lett, grat!). Délután még Rimócra is átmentünk Évi szüleihez - ők is látni akarták Sárát. Hát megnézték jól, Sára pedig igen jól érezte magát a sok - csak vele foglalkozó - ember között :) Visszamentünk Szécsénybe és a vacsora után annyira sikerült elbeszélgetni az időt, hogy éjszakára is maradtunk (örök hála az antiallergén ágyneműért :) Így aztán vasárnap keveredtünk haza.

A mostani hétvégén pedig a barátokat, ismerősöket jártuk végig - jó kis 400 km-es kirándulás volt :)

Köszönjük szépen a Kreatív Blogger díjat:

A díjat Esztertől és Südvétől és Slytól kaptuk.

Csibe:

A Csalogánynak 2008 májusa óta van engedélye korai fejlesztésre. Jelenleg 4 ovis csoport van, 4-5 gyermek/csoport és minden csoportra jut legalább 2 fejlesztő. Minden csoporthoz külön egyedi fejlesztőterem is tartozik.

Nagyon sokoldalú fejlesztéseket tartanak. az ovisok nem "csak vannak az oviban", hanem órarend szerint 45 percenként más a foglalkozás (értelem, mozgás, játék...)

Nagyon barátságos, modern épület, sok-sok fejlesztő eszközzel, saját uszodával és rugalmas dolgozókkal. Nagyon sok félével foglalkoznak: minden ünnepre komolyan készülnek, mindig gyúrnak, ragasztanak, énekelnek, zenélnek, sütnek...

Sok óvodás nem tudott menni sem, mikor odakerült, nekik külön egyedi mozgásfejlesztés van, most már szépen mennek!

Mi koraira járunk oda, és oda készülünk jövő ősszel oviba! Megkérdeztem, fogadnak akkor is, ha halmozottan sérült a baba, nekik külön csoportjuk lesz. (oligofén, tiflós és ezer féle szakon végzett tanár dolgozik ott!)

45 perces az egyéni korai fejlesztés, ebben van értelem-, mozgás- és nekünk ugye látásfejlesztés is.

Én nagyon örülök, hogy megtaláltuk ezt a helyet! Mindenki nagyon kedves és segítőkész.

Nagyon jó, hogy a szülővel komolyan együttműködve képzelik a fejlesztést. Végre egy hely, ahol nem veszik hülyére a szülőt! És elfogadják, ha az ember máshova is jár mellette fejlesztésre (babaúszás, masszázs...), nem kell titkolózni emiatt, ennek megfelelően alkalmazkodnak az időbeosztásunkhoz. Nem írják le a gyereket, hanem úgy állnak hozzá, hogy még bármi lehet! És a felvételnél is mindent elintéznek a Szakértői Bizottsággal!

Elképesztő, hogy itt van a kerületünkben, és mégis csak Sára 1,5 éves korára sikerült megtalálnunk! Sajnos sehol nem hirdetik magukat, mi is csak a védőnőtől tudtuk meg.

A Csalogány honlapjáról: „Gyermekeink az egész napos gyógypedagógiai ellátás mellett logopédiai, fejlesztőpedagógiai, gyógytestnevelői megsegítésben is részesülnek.”

És ez valóban így is van.

Sára hatodikán volt 21 hónapos:
súly 6650gr
magasság 76,5cm
fej: 43cm
mellkörfogat: 42cm.

Csibe: ha még egyszer valaki kedvesen megkérdezi tőlem, hogy „a baba hány hetes?”, esküszöm, hogy legyilkolom!

Hogy picit árnyaljuk a képet: nem nevelő volt a kérdező. Persze lehet válaszolni ilyeneket, hogy 89 hetes (!), de szerintem igen hülyén venné ki magát...

A mai napon Sára kétszer is ezt mondta: "mmamma". Persze, ez nem jelenti, hogy valóban mamázott, hiszen ezt a legkönnyebb kimondani a piciknek. Ez a szótagismétlés nagyon jó, mert ebből alakul majd ki később a beszéd :)

Fejjel lefelé?

Fejjel felfelé?!? :)

Na. Megvan a Bókays zárójelentés. Hétfőn reggel elvittük Sárát babaúszni. Utána irány a Nyugati PU, Csibe és Sára Albertirsára készült az ikrekhez. Persze, hogy az összes vonat a Kökiről indult, összevissza, pont azon a vonalon, vezetékszakadás miatt... :(

Szóval, a Nyugatitól felhívtam Bókay dr-t, aki azt kérte, inkább 14:00 után menjek. Ok, bár így borult a nap... Kevéssel fél három előtt értem a kórházba, ahol kiderült: Bókay dr. elment valahová, még fél óra, mire visszaér... jó, hogy nem előbb jöttem. Végül megkaptam a zárót, masszív 4 oldal + laboreredmények, ez további 3-4. A paksamétát - igéretünk szerint - elfaxoltam Gy. drnőnek az OITI-be, mivel ott kihagytuk a fél éves kontrollt.

Tegnap Csibe megkereste M-et, a "vasárnapi" gyógytornászunkat (és meg is találta :), vele is találkozunk holnap délután 15:30-kor az Andor utcában, utána egyből megyünk Csabihoz, a tibeti energiakezelésre - reggel pedig J. jön, úgyhogy húzós nap lesz...

Tegnap este moziba mentünk Csibével (thx. Juci), ehhez pedig Sárát leadtuk M-nél. A Báthory-t néztük, minden tekintetben "szuperprodukció", 136 perc hosszú, így aztán fél tizenkettőre értünk haza. Felvettük a bébilányt, aki persze alig evett valamit, ezért megpróbáltam megetetni. S lőn csoda, 160ml tápszer lement. Letettem Sárát az ágyba, egy perc múlva aludt is...

...én háromkor ébredtem fel, akkor hozta át Csibe Sárát, mert nem bírt vele. A bébi csak dünnyögött, sírt, de aludni nem akart. Ez tartott egészen ötig, akkor ismét letettem az ágyába; úgy nézett ki, elcsendesedik. Pár perc múlva sírás - bementem hozzá. Ahogy felvettem - elaludt a kezemben. Ez negyed hatkor volt, én meg hat előtt kelek, hát nem is feküdtem vissza. Bementem az irodába elindítani a napot, majd nyolcra haza Sáráért - aki persze még aludt. Csibe felkeltette, próbáltuk megetetni (40ml, szinte semmi) és irány az uszoda. Ott persze olyan fáradt volt, hogy szinte aludt, meg vacogott a 33 fokos vízben. Meg persze üvöltött. Nagy nehezen lement a fél órás foglalkozás, ki a vízből, felöltözés, irány haza Csibéért, onnan pedig mentünk a Csalogányba Móni nénihez tornára. Mire odaértünk Sára megint aludt, ezért Csibe óvatosan lehúzta róla az overált (amit elhoztam, mert ez nem kell a kendőben hordozáshoz), és utána eljöttem...

Tegnapi telefonhívás: "Jónapot, x vagyok az y alapítványtól és sérülten született gyermekek részére.... stb. Ahogy előzőleg beszéltük, a kollégám kiküldött Önnek a xxx címre egy 5000Ft-os támogatásról szóló levelet, de visszajött, mert nem vették át."

Aha. Igen, tényleg beszéltünk, emlékszem. Arra is, hogy pontosan hová küldtem el őket, miután közöltem, hogy nálunk is van egy ilyen bébi. Szó sem volt semmiféle támogatásról. Akkor minek küldenek ki ilyet? (Mondjuk a posta is megér egy misét, mert nem jött róla értesítő.) És ha a házban lévő ismerős - jóhiszeműen - átveszi és kifizeti??

(És akkor ott vannak még az olyan esetek, amikor az összegyűlt milliókból pár százezret kapott meg a család, a többi "adminisztratíve" eltűnt...)

Nem gondolom, persze, hogy minden alapítvány ilyen. De akikkel a sors összehoz telefonon, azok egytől-egyig hazudnak, olyan beszélgetésekre hivatkoznak, amelyek nem történtek meg és olyan ígéretekre, amiket nem tettem. :(

Tegnap délután sikerült elérnem telefonon Bókay dr-t. Tömören annyit mondott, hogy az összes eredmény negatív ill. normális, nem találtak semmiféle anyagcsere problémát. Hétfőn mehetek a záróért és végeztünk. Ez egyrészről jó hír, mert felmerült a lisztérzékenység, amit azért kihagytunk volna, másrészről meg rossz, mert most pont ott vagyunk, ahol a part szakad - semmi előrelépés...

Más. Tegnap megjöttek az info-cseppek, amiket Panni néni rendelt nekünk, a NES vizsgálat alapján. Kíváncsi leszek a kontrolleredményekre és a változásra...